Az asztrológia tudományos vizsgálata nem a 20. század közepén kezdődött. Otto Neugebauer osztrák-amerikai tudománytörténész már a babiloni és görög források alapján kimutatta, hogy az ókori asztrológia precíz matematikai és csillagászati alapokon nyugodott. Francesca Rochberg assziriológus szövegelemzései pedig megmutatták: az asztrológia az ókorban a tudomány és a vallás határterületén mozgott.
A 20. században többen próbálták empirikusan vizsgálni a kérdést. Karl Ernst Krafft statisztikai kísérleteket végzett időjárási és baleseti adatokkal, de eredményei nem hoztak áttörést. Carl Gustav Jung pszichiáter más úton közelített: szerinte az asztrológia a szinkronicitás egyik formája, és kimutatta, hogy házaspárok horoszkópjában bizonyos fényszögek gyakrabban fordulnak elő, mint véletlen eloszlásnál várható. Hans Eysenck személyiségpszichológus statisztikailag próbálta összevetni a horoszkópokat és a pszichológiai jegyeket, hidat keresve a két terület között.
Mindezek fontos előzmények voltak, de a legnagyobb hatású empirikus vizsgálatot a francia Michel és Françoise Gauquelin végezték el az 1950-60-as években.
Gauquelinék eredményei
A házaspár több tízezer születési adatot dolgozott fel, és azt vizsgálták, van-e kimutatható összefüggés bizonyos bolygók helyzete és az életpálya között. A legismertebb felfedezésük a Mars-effektus volt: a sportolók horoszkópjaiban a Mars jelentősen gyakrabban állt kiemelt helyzetben, mint amit véletlen eloszlásnál várni lehetett volna.
De a Mars nem volt az egyetlen. A Jupiter a politikusoknál és vezetőknél jelent meg gyakrabban a kiemelt helyeken. A Szaturnusz a tudósoknál és kutatóknál tűnt fel többletként, míg a Hold az írók és költők körében mutatott statisztikai erősödést. Meg kell jegyeznünk, hogy nem horoszkópértelmezésekről volt szó, hanem pontosan mérhető számszerű gyakoriságokról.
Bár más hivatáscsoportoknál is sejtettek összefüggéseket (például Vénusz a művészeknél, Mars és Szaturnusz az orvosoknál), Gauquelinék rendkívül szigorúak voltak: csak a Mars, Jupiter, Szaturnusz és Hold esetében volt az eredmény kellően egyértelmű és többszörösen is megismételhető. Ez adja a vizsgálataik erejét: a szimbolikus jelentések ott váltak mérhető adattá, ahol valóban statisztikai bizonyosság is támogatta őket.
A plusz zónák
Érdekes részlet, hogy a többletek nem bárhol jelentek meg a horoszkóp képletben, hanem kifejezetten a tengelyek környékén. Gauquelinék a kört 36 szektorra osztották, és azt találták, hogy az Ascendens és a Medium Coeli előtti és utáni 10 fokos szakaszokban fordult elő a bolygók szignifikánsan gyakrabban. Ezeket a sávokat nevezték el „plusz zónáknak”.
A négy tengely környékét együttesen vizsgálták, de az adatok finomabb elemzése árnyalt különbségeket mutatott: a Marsnál a legerősebb hatás az MC utáni szektorban jelentkezett, míg a Jupiter, Szaturnusz és Hold többlete kiegyensúlyozottabban oszlott el az Ascendens és az MC körül is.
Az elit-effektus
A későbbi elemzések közül különösen fontos Suitbert Ertel német pszichológus munkája, aki újraelemezte a Gauquelin-adatokat. Ő mutatta ki, hogy a hatás annál erősebb, minél kiemelkedőbb valaki a saját területén. Ezt nevezte el „elit-effektusnak”. A legsikeresebb sportolók, a legismertebb politikusok és a legnagyobb tudósok horoszkópjaiban a megfelelő bolygó még gyakrabban jelent meg a plusz zónákban, mint az átlagos pályatársaiknál. Ez arra utal, hogy a bolygók hangsúlyos helyzete nemcsak pályaválasztással függhet össze, hanem azzal is, hogy valaki mennyire válik a saját szakmája kiemelkedő alakjává.
Lois Rodden és az adatforradalom
A nagymintás vizsgálatokhoz azonban mindig pontos születési adatok kellettek. Gauquelinéknek még hatalmas munkát jelentett az anyakönyvi bejegyzések felkutatása. Évtizedekkel később ezen a téren hozott áttörést Lois Rodden amerikai asztrológus, aki az 1970-es évektől kezdve híres emberek adatait gyűjtötte.
Rodden legnagyobb újítása a Rodden Rating volt, amely pontossági kategóriákat vezetett be az adatok megbízhatóságához: az AA jelzés hivatalos anyakönyvi forrást, az A interjút, a B életrajzi adatot, a C bizonytalan forrást, míg a DD egymásnak ellentmondó adatokat jelölt. Ez a rendszer forradalmasította az adatkezelést. Halála után az Astro-Databank néven vált nemzetközileg elérhetővé, és ma több tízezer horoszkópot tartalmaz forráskritikával együtt.
Saját képleted vizsgálata
Te is megnézheted, hogy a saját képletedben milyen bolygók esnek a plusz zónákba. Az ábra kiemeli az Ascendens és az MC előtti és utáni 10 fokos sávokat, és sárgával emeli ki az ide eső bolygókat:
Honlapunkon regisztrált felhasználóink, bejelentkezés után láthatják a Gauquelin-féle horoszkóp ábrájukat ingyen.
Kiegészítés az ábrához
Fontos hangsúlyozni, hogy a bemutatott 36 szektor nem azonos a hagyományos asztrológiai házrendszerekkel. A Gauquelin-házaspár nem Placidust, Kochot vagy más rendszert használt, hanem a Föld napi forgásából indult ki. A kiindulópont mindig a horizont és a meridián négy sarkalatos pontja (ASC, MC, DESC, IC). Ezek között a negyed köríveket kilenc-kilenc egyenlő időszakaszra osztották, így jött ki a teljes körre 36 egyforma „időszektor”. Ez azt jelenti, hogy a szektorok nem a zodiákus jegyek fokaira épülnek, és nem is a megszokott asztrológiai házakhoz köthetők, hanem kizárólag azt mutatják, hogy a születés pillanatában a bolygó a napi pályáján az égen éppen hol tartózkodott: épp kelőben, delelőben, lenyugvóban vagy a horizont alatt.
Kapcsolódás a pszichológiához
Gauquelinék nem az asztrológia „igazolását” hirdették, hanem azt, hogy kimutatható kapcsolat van a születés pillanatának égi állása és az ember életútja között. Ők maguk inkább pszichológiai nyelven fogalmaztak: hajlamokról és energiamintákról beszéltek, nem pedig megváltoztathatatlan sorsról.
Tudományos fogadtatás
A tudományos világ erősen vitatta az eredményeiket. Néhány független kísérlet részben megerősítette, mások cáfolták, de a Gauquelin-adatok lettek a 20. század legtöbbet elemzett és újraértékelt horoszkópállományai. Ez önmagában is figyelemre méltó: azt mutatja, hogy van valami az asztrológia és az emberi élet között, amit nem lehet egyszerű legyintéssel elintézni – akkor sem, ha a végső magyarázatot még nem találtuk meg.
A Gauquelin-házaspár kutatásai megmutatták, hogy a bolygók bizonyos helyzetei kézzelfoghatóan lenyomot hagynak az emberi életben. De vajon mi történik, ha a tekintetünket nemcsak a születés pillanatára, hanem az egész emberi élet ívére emeljük? A következő részben a kozmikus időórák működését vizsgálom – hogyan mérik a lassú bolygók az életünk szakaszait, és miként illeszkedünk mi magunk a nagyobb, kollektív ritmusokba.