Bolygóállás

a bolygók szöge. A Földről nézve, két bolygó (beleértve a Holdat és a Napot), egy bolygó és bizonyos állócsillagok, sarkalatos pontok illetve fel vagy leszálló holdcsomó közti szög. A különbséget legtöbbször hosszúsági fokban, azaz az állatövi fokokban fejezik ki. A bolygóállás elméletet már a babiloniak megalkották, végül Kepler jelentősen tovább képezte, mert különleges jelentést adott neki a horoszkóp értelmezésénél.
A szögkombinációk végtelen számából a hagyomány szerint öt nagy szöget vagy nagy bolygóállást és tizenkét kis szöget vagy kis bolygóállást különböztetünk meg. Ezt a kis bolygóállást a modern asztrológiában messzemenően elhanyagolják. A különböző bolygóállások egzakt szögtávolságait csak ritkán érik el. Az asztrológiában ezért minden bolygóhoz egy különös hatókört vagy orbist rendelnek, amely az egyes bolygók befolyásoló erejétől független. Az orbis különösen az állócsillagokkal, aszcendensekkel való bolygóállásnál kicsi.
A hosszanti bolygóállások mellett a bolygóállásokat a deklinációban (párhuzamos-bolygóállás) is tárgyalják. Lásd még Asztrológiai fényszögek.