A meditációról általában

Előbb utóbb megtörténik az ember életében (bár nem mindenkiében), hogy eljön az ideje annak, hogy magával is kezdjen foglalkozni. Ez sokféle módon történhet, de valahol mélyen ott szokott pislákolni a kíváncsiság, hogy vajon nem többről szól esetleg a világ, mint amennyit megtapasztalok belőle. Ha ez a szikra lángra kap, akkor egy nagyon aktív időszak kezdetét hozhatja magával, amelyben több régebbi elgondolás, felfogás, szabály és hit egy tágabb látásmóddal helyettesül.

Előbb ez a keresés többnyire kifelé irányul és olyan formákat ölthet, mint odafigyelés egy egészségesebb életmódra vagy a társadalom működésének átfogóbb megértése. Később a figyelmet elkezdhetik érdekelni, finomabb, divatosan mondva ezoterikus (melynek eredeti jelentése is belső körű) témák. Ez az a játéktér ahol elkezdenek olyan dolgokról beszélni, mint finom energiák észlelése és ezek mozgatása különféle célokra. Ez egy nagyon szép és tanulságos életélmény lehet, annak akinek ilyen vagy olyan módokon megadatik.
De visszatérve a kezdő lépésekhez és egész idáig, az embernek mindig is van egy életfilozófiája még ha az nem is tudatosan megfogalmazott, mely viszi előre életének göröngyös vagy kevésbé göröngyös útján.

Az alapkérdések, hogy ki vagyok, mit csinálok, miért csinálom és merre haladok vagy éppen mire számíthatok, mindig is személyes válaszra lelnek. Pont ezek a válaszok köré épül teljes személyiségünk, határaink és egyben lehetőségeink is (vagy mondhatnám úgy is, hogy felépítjük őket).

És itt jön képbe a meditáció. Napjainkban, aki még nem találkozott közelebbről ezzel a tapasztalat formával, a keleti behatások alapján többnyire egy lótuszban ülő személyre gondolhat, aki magába fordulva várja a megvilágosodást. Na igen, de nekem mint egyszerű személynek mi közöm lehet ilyesmihez, ami úgyis csak valami magas szintű kiválasztottaknak lehet a foglalkozása (na meg aki megengedheti magának, hogy ne hajtson, robotoljon a mindennapiakkal foglalatoskodva).

Épp itt válik, fontossá ami az előbbi sorokban felvezetésre került. Az, hogy mindig is valahogyan meghatározzuk magunkat. A meditáció, ha sikeresen csinálják egy olyan módosult, tágult tudatállapotba képes segíteni, ahol pontosan ezek a berögződések magunkról nyerhetnek újabb és tágabb értelmet.

Lehet, hogy leülünk, kicsit ellazulunk és lelki szemeink előtt számunkra jelentéssel bíró képek (üzenetek) jelennek meg. De a legcsodálatosabb, hogy ilyesmi teljesen spontánul is előjöhet. Ülünk vagy fekszünk valahol elmerengve, akár ábrándozva és egyszer csak beugrik egy felismerés, egy gondolat, ami új megvilágításba hozhat személyes dolgokat.
Ezek azok az események, előbb pillanatok, majd akár időszakok, amelyek kapuként működhetnek, hogy mélyebb szinteken ismerhessük meg magunkat és környezetünket.
De hát a meditációhoz több éves gyakorlat kell nemde, és csak valami gurutól sajátíthatom el, hogy hogyan kell helyesen csinálni? Az az érdekes, hogy bár nem árt az előbbiek megléte, mégis bizonyos alapszabályokat figyelembe véve mi magunk is könnyedén megtapasztalhatunk tágabb tudatállapotokat. Hogy miért állíthatom ezt olyan biztosra? Mert nincs egy élő ember (tudomásom szerint) ezen a bolygón aki az alvás és álom nevű tágult tudatállapotot nem tapasztalná meg … naponta.

Tehát a magunk módján mind értünk ilyen tudatállapotok eléréséhez és eléggé profik is vagyunk benne (leszámítva azokat akik alvászavarokkal küszködnek).
Tapasztalataim szerint úgy látom, hogy van pár alapgondolat csíra és hozzáállás, amely könnyedén képes előbbre vinni belső világunk feltárásában, mindenkit a saját tempója és kíváncsisága/lehetőségei szerint.

A hozzávalók: 1. egy jó adag egészséges humorérzék és játékosság, ez fog segíteni abban, hogy eléggé jól tudjuk kezelni a váratlan élményeket 2. annak a tudata, hogy teljes biztonságban vagyunk és csak olyan élményeink lehetnek, amelyek számunkra felemelőek (itt szokott sorra kerülni kezdetben, mindenféle segítő jelenlétének a kérése, de eljön egy idő, amikor a legnagyobb segítőnket belül ismerjük fel magunkban). 3. egy egyszerű és tisztán megfogalmazott szándék, amit el szeretnénk érni, meg szeretnénk érteni, érezni stb. (ez amit sokan kifelejtenek és csodálkoznak, hogy mért nem történik semmi. Ahhoz, hogy valami számunkra különleges történjen előbb nekünk kell óhajtanuk és akarnunk ezt). 4. az első folyománya, a lazaság a befogadásban, hogy ha nem éppen az vagy olyan formában történne, ahogyan azt lehetségesnek gondoltuk, azzal is tudjunk valamit kezdeni.

Ha ezek az alapelvek összejönnek akkor a további ízesítés (technika, módszer stb.) már teljesen mindenkinek a saját alkatához és beállítódásához igazítható. Az pedig, hogy kinek mi működik, mindenki saját magának kell rájönnie és ehhez a legjobb mód a próbálgatás.

Ami a legfontosabb, hogy nem érdemes ilyen tevékenységbe bele kezdeni, csak akkor ha az indíttatás belülről jön és nem is jó siettetni, mert attól még, hogy különböző ritmusban haladunk, nem jelenti, hogy egyik rosszabb lenne mint másiknál.

Az a tágabb Önismeret, amit idővel elérhetünk ezáltal képessé tud tenni arra, hogy az élet legnagyobb kihívásaival szemben is jobban megtartsuk lelki egyensúlyunkat.


asztrológus tanácsadó